Lindale al Khaylia – Khaylia dala

Ki megpróbál változtatni
A Sors Kerekén, meglátni
Annak nem könnyű végzetét,
De hát a halál énekét
Egyszerűbben hallja ember,
Kit önnön félelme visz el.

Átszel rétet, mezőt, erdőt,
Csak nem látta a csúf jövőt?
Hátul sötétség, elöl fény,
Tán érzi már, hogy nincs remény,
És az idő gyorsan pörög,
De a próbálkozás örök.

Hiába láttad a jövőt,
Áldás helyett átok áll őrt:
Nem tudod pontos szándékát,
Megtapasztalod álságát.
Rettegés űz a vég felé?
Járulj inkább színem elé!

Hallgasd meg fontos tanácsom:
Megállni itt az alkalom!
Ne akard megváltoztatni,
Mit más próbál elfogadni,
A kaland nem ér jó véget,
Sorsod változatlan ér el…

Arcodon gonosz fény csillan,
Szemedben ijedség villan.
Hát még mindig nem érted meg?
Mi az idősíkban van meg-
írva, nem változhat. Maga
Szól így, Khaylia dala.

Távozz innen halandó el,
Velem csak az szólhat, ki mer.
Ha bátornak hiszed magad,
Ki kell, hogy ábrándítsalak:
Egy nemes därf szív szükséglik,
Ki tiszta célért küldetik.

Más nem szólhat velem soha,
De reményem sem lesz soha,
Csak halandó ember térhet erre,
Az mehet innen bármerre:
Mást én itt nem fogadhatok,
Segítséget nem adhatok.

Az Idő-sziget börtönöm,
Az Idő Kövén őrködöm.
De az csak egyvalakié,
Az el nem jövő királyé,
Ki megszabadít sorsomtól
S még számtalan más gondomtól.

Mert ez a Kő mágikus tárgy,
Mely használójának nem árt:
A Síkot nem másíthatod,
S nem befolyásolhatod,
De meg nem írt része még
Könnyen alakítható vég.

Hogy döntesz hát, kedves vendég?
Szemed előtt lebeg a Vég.
Mást szeretnél, mint ami lesz?
Kénytelen leszel tudni ezt:
Számodra ez lehetetlen,
Embernek elérhetetlen…