Locsol-ok?

1) Az unott locsoló:

Újra eljött a húsvéti locsolkodás napja,
hallod milyen izgatott a locsolód hangja,
Tudom: unalmas ugyanazokat a verseket hallgatni,
ezért próbáltam idén valami újat írogatni.
A locsoló eszközt nehéz felemelnem,
úgyhogy megkérlek, állj alá és csináld helyettem –
Ha meg nem akarod, akkor meg battyogok tovább…
én megpróbáltam, úgyhogy már nem érhet vád!

2) A pajzán macsó:

Végre megjött a kellemes Húsvét! Csajok vigyázzatok!
Locsoló csövem senkit el nem vét! Azért dolgozik, hogy ázzatok!
Örömmel tölt el ez a nagyszerű hagyomány,
hogy vizes pólóban áll előttem ma minden lány!
Anyuka is alá fér, méretes a vizes tömlő!
Álljon alá a családból, nyugodtan, minden nő!
De jutalmam aztán meglegyen,
nehogy má’ a belefektetett pénz, idő elvesszen!

3) A katonáskodó:

Fegyverem a (szifonnyi) kölni,
de ehhez is fel kellett nőni,
de nem azért tanultam ily pontosan lőni,
hogy a női ’nem’ miatt meg kelljen hőkölni!
Egész évben azért voltam lesen!
Hogy ma minden nő a lövésemen vesszen!
Eltalálom akárhol az ez évi locsolatlan szüzet!
De cserébe, nehogy az legyen, hogy kiűzet!

4) A színész-babéros illatadó:

Idézhetnék Shakespeare-től szonettet,
szólhatna hangomon híres operett,
Fűzhetném a hölgyeket Cyrano versekkel,
Hátha valamelyiküknek emez kell!
De csak ezt a 4 sort tanulgattam és azt se kívülről,
ha nem felel meg, akkor legközelebb nem jövök – gondoskodom efelől!

5) A csapatjátékos csaló:

… A versem az előttem szóló gondolataiból merít,
az utánam szóló soraiból vers-vázat kerít,
a mellettem még szóló rímeiből párat megpendít,
melyek közül mind a ’nem-akarásodban’ megrendít.
Egy néhány szót lopok még pár híres magyar írótól,
megszórva egy kis személyességgel az eldugott naplódból.
Tudva, hogy ellene már semmit sem tehetsz,
mert ez a gyönyörű kreáció a lábadról levesz!
Képzeld el, ezt a vers-csodát!
És most egy ’Igen, szabad!”-dal a kérdés után, a jutalmam ad át!…