Van nálam egy szelfibot,
én ma azzal locsolok,
közelséged kerülöm,
rákötöttem parfümöm.
Itt állok kinn a járdán,
locsolóverssel árván,
mosollyal a maszkomban,
viruljál ki most nyomban!
Kapud fölött dobd csak át,
a legszebb piros tojást,
és vele egy nagy puszit,
mit epedve várok itt!
2 hozzászólás
Kedves Alberth!
Kíváncsi voltam, milyen lesz az idei locsolás?
Hááát, ilyen! 🙂 Jópofa vers, tetszett. Hát, hajrá!
Szeretettel,
Ida
Szia Albert! 🙂
Azóta is fülig ér a szám. Ötletes vers, ahányszor eszembe jut, annyiszor kezdek vigyorogni.
Nagyon tetszik. 🙂
Szeretettel: Kankalin