ringat a könnyű szél, a kurta gondolat.
Alig álmodok már szépeket nélküled.
Annyi ránc gyűlt már össze arcomon,
nem divatból hordom, úgy is jól tudod.
Lapozgatom a szűk időt, nincs türelmem.
Estelente csillagmorzsa hull ölembe,
reggelre kihűl, jéghideg lesz az ágy,
hűlt helye a régi tüzes szerelmednek.
Ami megmaradt az a csillagmorzsa
reggelente lohol velem, lohol a vágy,
nem talál, bújócskát játszik szüntelen.
12 hozzászólás
Szia Oroszlán!
Huuuuu…nekem ez nagyon kemény volt
Kitárulkozó mély gondolatok!
Szomorú lettem a szomorúságodtól! 🙁
Szeretettel: Edit
Kedves Edit!
Szerintem nem szomorú, csak a múló idő az.
Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel: Ica
Igen Ica, így értettem, hogy a múló idő szomorú, attól lettem kedvez,en, hogy elröppen azéletês még annyi dolgunk van.
Szeretettel: Edit
Így van kedves Edit!
Sajnos.
Puszillak: Ica
Kedves Ica! Ezzel a verseddel újra levettél a lábamról. Annyira helyén van minden mondat, minden kép! A címe is nagyon találó. Az egész olyan, h megragadja az ember érzékeit és fantáziáját Szeretettel üdvözöllek: én
Jólesnek a soraid kedves Laci!
Köszönöm szépen, üdvözlettel: Ica
Drága Icám!
Remek!
Szeretettel gratulálok!
Ildikó
Köszönöm a gratulációdat drága Ildikó!
Szeretettel: Ica
Kedves oroszlan!
Csida szép soraidra gratulálok!
"Elfáradt húrokon jő a nap hajnala,
ringat a könnyű szél, a kurta gondolat. "
Szeretettel.sailor
Kedves Sailor!
Köszönöm szépen a gratulációdat.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Nagyon tetszenek az írásad, különleges megközelítéssel, érdekes "ízesítésesel" jössz elő.!
grat:r
Köszönöm kedves Ruca és nagyon örülök, hogy tetszenek.
Szeretettel üdvözöllek: Ica