Lomhán lépked az éjszaka

Lomhán lépked az éjszaka,
Függönyt rak az ablakokra.
Nem látok át a sötéten,
Nem látok, hiába nézem.

A csillagok is pihennek,
Felhők mögött dideregnek.
Csak a Hold pislog szerényen,
Majdnem elfogyott egészen.

Sápadt fénye alig látszik,
Most nem ragyog, nem szikrázik.
Talán egy kicsit beteg,
Mintha fázna, úgy remeg.

A lámpák is alig égnek,
Kialudtak már a fények.
A szobákban csend honol,
Most a kutya sem csahol.

Nem jár senki, csak az árnyak.
Aludjanak! Mire várnak?
Mindenütt a csend, sötét,
Én vagyok itt ébren még.

Nem jön álom a szememre,
Pedig régen itt az este.
Becsukom a szememet,
Az ágyamon heverek.

Gondolatom messze száll,
Gyors szárnyon, mint a madár.
Rég elindult, messze már,
Az is lehet, nálad jár.

Lomhán lépked az éjszaka,
Függönyt rakott ablakomra.
Lassan elringat az álom,
Megpihenhet a párnámon.