Bevallom azt, hogy szeretem és kell nekem.
Minden este az enyém, hiszen vár engem.
Kisajátítottam, másnak át nem adom,
nem reméltem, hogy valaha megkaphatom.
Hozzábújok, magam teljesen átadom,
egészen addig, míg át nem forrósodom.
Kicsit kibújok alóla, ezt engedi,
hiszen úgy is visszatérek majd szeretni.
Egész éjjel ölelem, olyan jó vele,
könnyed, kellemes, az álom is szép tőle.
Tán luxus, sokáig azt gondoltam róla,
nem lehet az enyém, csak más birtokolja.
Tudom, hogy neki is megvolt már a múltja,
tulajdonosának nem kellett az útra.
Most már az enyém, soha el nem engedem,
beismerem, hogy kell ez a luxus nekem.
Alattomban hagytak el igaz, szép évek,
átértékeltem mi kell, s mi nem kell nékem.
Róla már le nem mondok, hozzá hű vagyok,
ölelj még soká édes pehely paplanom!
4 hozzászólás
Kedves Rita!
Nagyokat derültem az utolsó sornál,
habár sejtettem..hogy ´hasonlóról lesz szó!
“Hozzábújok, magam teljesen átadom,
egészen addig, míg át nem forrósodom.
Kicsit kibújok alóla, ezt engedi,
hiszen úgy is visszatérek majd szeretni.”
Nagyon szép élményekben van részed!
Gratulálok!
Tetszett nagyon!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Inkább prózában szoktam hasonlókat írni, de a versek olvasottabbak, ezért választottam ezt a műfajt. Lám, Te is rányitottál. Igazán hűségesen olvasod a zöngeményeim. Szerettem volna vidáman nyitni az új évet, a rosszat, nehezet, gondot, bánatot kéretlenül is megkaphatjuk. Egyébként valóban luxusként élem át. Amikor születtem – és még fiatal felnőtt koromban is -dunnával takaróztunk, de mikor lakásba költöztem, paplant vettem. Nagyon utáltam. Nem simult hozzám, nehéz volt, de tudtam, hogy a pehely paplan drága. Persze jogosan az, hiszen van vele munka bőven, mire abból a rengeteg tollból pihe lesz. Szóval, ha már vettem volna, akkor is előbb a gyerekeknek, mint magamnak. Most már azért megtehetném, hogy megajándékozzam magam vele, ha már annyira vágyom rá, de mivel megörököltem, most se vásároltam. Másfél évvel ezelőtt kiköltöztem a kis hétvégi házamba, itt jó szolgálatot tesz. Nagyon szeretem. Nyáron persze “bezárom” az ágynemű tartóba, de azért az év nagy részében használatban van. Szeretem, ha éjjel hűvös van, viszont fázni se jó, ezért nincs is fenségesebb, mint belebújni a jó meleg paplan alá.
Szeretettel: Rita 🙂
Drága Rita,
pazar verset hoztál nekünk….van benne egy csippettnyi érzékiség humorba burkolva…..Első pillanatba szerelmes versnek véltem…ezt sikerült is elhitetni szinte a mű zárásáig amikor is felcsendült a nevetés. 🙂
Imádom a stílusodat…..valóban vidáman. Dunnával takarózni én is imádtam. ..előnye hogy sosem kellett kitakarózni míg a mai modern vacakságok mivel nem szellőznek már arra kárhoztatnak. Tehát ha szavazni kell akkor csakis dunnára vagy pasira szavazok. …a szintetikus takarókat hagyjuk meg a kevésbé illetékeseknek.:)
Nagy élmény volt a versed.Köszönöm,hogy olvashattam.
Körülölelő szeretettel:
M.
Kedves Napfény!
Enyém az öröm, hogy beragyogtál az oldalamra. Igen, jól érzékelted, valóban egy ici-picit át akartam verni a kedves olvasót. Sok hasonló “alkotásom” van, melyek többnyire prózák, pl. az Édes szerelmem.
Köszönöm az olvasást, a kedves hozzászólást.
Szeretettel: Rita 🙂