Luxus nyomor

Szomorú vagy, mert elhagyott a párod?
Vigasztald meg magad egy új telefonnal!
Kiborítanak a merev, elavult szabályok?
Intézd el a tanerőt néhány atyai pofonnal!
Habzsoló igényeid többé nem fogadják el az észszerűséget?
Terjeszd ki a hatalmad, és vegyél népszerűséget!
Vagy te még a jó oldalon állsz, s visszariadsz a szégyenérzettől?
Ragaszkodsz a méltóságodhoz, s inkább visszalépsz a magas fedélzetről?
Gondold meg alaposan, manapság ezt egyre kevesebben teszik!
Az eldobható tárgyakat jobban emberszámba veszik,
Mint téged, az összes megható tulajdonságoddal,
Mikor áruként szolgálsz a tudatlanságoddal!
Viszont amennyiben házi kedvenc minőségben hozzájuk idomulsz,
A hízelgésben nem ismersz határt, s az ügyeikhez nevetve viszonyulsz,
A lombkorona tetején még te lehetsz a kiváltságos mókus,
Falatozhatsz, mégis joggal vet meg egy ágrólszakadt koldus!
Nem a mennyekben jársz, hanem megtűrt vendég vagy a csillámporral bevont pokolban,
Légy üdvözölve, kellemes időtöltést kívánok néked a luxus nyomorban!

Nem ijesztő kissé, a legtöbb kapcsolat mennyire felületes?
Tudod-e, ismerőseid közül ki házas, vagy ki lett szemüveges?
Észrevennéd-e, ha valamelyikük teljes sebességgel gurulna a lejtőn?
Utánavetnéd-e magad, ha neve már nem szerepel ott, a tágas képernyőn?
Értékeid föladtad, szinte alig bírsz uralkodni a tetteid fölött,
Díszes berendezéssel, tárt kapukkal fogad be modern börtönöd,
Hogy aztán el ne eresszen soha, lassan pirítva meg a pellengéren,
Akkor már hiába állsz bosszút az esküdt ellenségen!
Barátok vesznek körül, s félelmetesen harcolsz egyedül,
Nem védhet meg senki, a bajban mindenki menekül!

Aki fogyaszt, legyen reménytelenül, holtig üres,
Részletkérdés csupán, kábításáért ki az ügyeletes!
Ha aggasztóan fölszökött szegény érzéki láza,
A kívánalmait kielégíti majd a vadonatúj pláza!
Itt neonfényben úszó, impozáns sugárút,
Ott nyomorgó családok, nincs rendes ruhájuk!
Összkomfortos kastély s rothadt szagú vermek,
A sikátor peremén kisgyermeket vernek!
Tekintélyes urak szavára nincstelent sarcolnak,
A leleményes fickók túl sokat markolnak!
Most még naivan szemléled az órán a hátlapot,
De másnap ki enyhíti majd szerelmi bánatod?

Elhiszed-e még, hogy a digitális világ a nyolcadik csodával felér,
Miközben holnap megszűnhet a gáz, s asztalodról elfogy a kenyér?
Ámulatba ejt az újgazdag üdvösség, ki mesésen fotogén,
S nem izgat, ahogy pusztul az erdő, s lassan nincs több oxigén!
Virtuális cicababák tartanak önkívületben, egyikük rád borul,
Érdeklődésedbe semmilyen más adat jelenleg nem szorul!
Menő srác vagy, állítod, a legújabb technika olyan korszerű,
Emellett nem tudatosul benned, a népbutítás mennyire tervszerű!
Érdemes elnökeink révén hanyatlik, sorvad el a híres demokrácia,
A korrupciónál pedig egy dolog virágzik szebben mindenütt: a legális pornográfia!
Idáig jutottunk, persze az átok elől nem okvetlen fontos lapulni egy rejtett, szélvédett bokorban,
Izgalmas szállást, biztos menedéket találsz bármikor e kényelmes, luxus nyomorban!