Ma reggel
elment a nyár
szürke felhőhegyek takarják
a napot
eső esik
a menny
dörög
talán az ősz közelít már
a nappalok s éjszakáink
között
én várlak téged
ha felöltözöl
szép ruhádat majd
levetem
tested minden porcikáját
csókolom
ha ölelkezel velem
kedvesem
1 hozzászólás
A második olvasás után úgy éreztem:a természet "rosszasága" az,ami előidézi ,mintegy megköveteli a szerelmi érzést.Nem az emberi természet,nem az ember bensőjéből fakadó szükséglet ez.
És ez talán valamit elvesz az őszinteségéből.