Csak egy lány, az utcán álldogál,
csizmája sarka csámpásra kopott,
de lehet, hogy már így kapta.
Kabátjában, szelek randevúznak,
fején kötött sapka, valaha fehér volt.
Csak állt, szemében könny csillant,
ajkát lilára festette a hideg,
sápadt kezében csutka babája,
apától kapta, most ez minden kincse,
meg szívében a szeretet.
Csak várt, néha letörölte könnyeit,
mögötte a nagy tölgyfaajtó bezárult.
Rácsos ablakok tükrén megcsillant a fény,
a késői Nap, vöröslő sugara.
Mégis, hideg volt, mint a tél fagyos csókja.
Pedig, megígérte, hogy jön. Múltkor is hiába várta.
Gyűrött levelet vett elő zsebéből,
kusza betűk formáztak, szavakat, mondatokat,
egy apró folt, talán egy elmaszatol könnycsepp,
még árad belőle az intézet dohos illata.
Lassú léptekkel lopakodik az este.
Egyre sűrűbben gurultak a gyöngyök szeméből,
arcára kottázva a bánat dallamát.
Lassan szállingózni kezdett a hó
belepve egy álom szétfoszló lábnyomát.
Apa nem jött ma sem el.
Visszaballag az intézet átkozott falai közé.
Ócska vaságyon ringatja álomba a zokogás.
Régi képek csodáit szövi az éjszaka,
és megnyugszik szívében a zakatolás.
17 hozzászólás
Kedves Szemi!
Hihetetlen beleéléssel ábrázoltad ennek a kislánynak a bánatát. Én tudom, hogy milyen egy intézetben várni a vasárnapot, amikor a látogatási idő van. Sajnos sok gyermek átélte ezt a nagyon szomorú fájdalmat. Nehéz erről beszélni. Köszönöm, hogy olvashattam!
Barátsággal Panka!
Kedves József!
Annyira meghatóan szép a versed, hogy nem csak a kislány a költeményben, hanem én is megkönnyeztem. Gondolom, hogy megtörtént esetet írtál le.
Üdvözlettel: Kata
Kedves József !
Ezek azok a típusú versek amelyek letaglóznak, amikor úgy érzem megbénulok.Fájdalmas sorok.
Szeretettel:Marietta
Kedves József!
Látod, ezek a versek amelyekért érdemes verset olvasni és írni. Az ember átérzi a kislány minden csalódott, fájó érzéseit, amit te annyi emberi érzéssel, és egyszerű, de "szivbemászó" szavakkal átadsz az olvasónak. Talán még itt sokan el is felejtilk a szótagokat számolni, és észre sem veszik stimmelnek e a keresztrimek (őszinén megmondva, én azt sem tudom, hogy mi egy keresztrim), de én nem is a vers technikai kivitelezéséra adom a pontot, azt tegyék azok akik értenek hozzá, én csak az érzésekre, amit a vers bennem "megmozgatott". Ennél olyan volt, mint egy földrengés.
Üdv Tóni
Kedves József!
Igen, ilyenkor én sem tudom hirtelen, hogy mit is írhatnék. Nagyon szépen meg tudod fogalmazni az elhagyatott, magányos emberek életét, gondolatait… és itt nem kizárólag erről a versedről beszélek. Ahogy olvasom, abszolút magam előtt látom, amiről írsz, és magukkal sodornak az érzelmek… nagyon nagy baj az, hogy létezik ilyesmi a világban… annyira ártatlan tud lenni egy kisgyerek, és mindet nagyon szeretni kéne.
Szeretettel: barackvirág
Kedves Szhemi!
Olyan megható a versed, milyen apa az ilyen?…
Az érzelmeket teljesen át tudtad adni…
Gratulálok szeretettel: Lyza
Kedves Szhemi!
Nagyon szép megható alkotás. Gratulálok!
Kedves Panka!
Tudtam, hogy téged meg fog érinteni.
Örülök, hogy olvastad.
Üdv: József
Kedves Kata!
Valóban megtörtént egy ismerősömmel, de már elég régen.
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: József
Kedves Marietta!
Mert rengeteg jóság lakozik a szívedben.
Örülök, hogy itt jártál.
Üdv: József
Kedves Toni!
Köszönöm a hozzászólásodat.
Üdv: József
Kedves Barackvirág!
Bár ez egy régi történet, de szerintem ma is aktuális.
Én is sajnálom azokat a gyerekeket, akik intézetben nőnek fel, de, van amikor jobb nekik ott, mint egy brutális alkoholista családban.
Nagyon örültem, hogy itt voltál.
Üdv: József
Kedves Lyza!
Valószínűleg nem jó apa, mert ha az lenne, akkor a gyermek nem várná hiába, sőt, nem is lenne intézetben.
Köszönöm, hogy olvastad.
Örültem neked.
Üdv: József
Kedves Tímea!
Rég jártál erre, nagyon örültem neked is.
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: József
Szép verset írtál, kedves József!
Igazán lélekből szól, szinte átjön a szomorúság…
Én vagyok a király!
Bocs! Így érthetetlen!
Tudod a technika ördöge, fenn maradt a másolt verscímem….
Üdv.: Alberth
Szia!
Nagyon megható vers, szívhez szólóan ábrázolod a kislány hiábavaló várakozását.
Szeretettel: Rozália