a márciusi nap
fénylenek a négyemeletes
házfalak
s magas nyirfák fehér ága
nyújtózik az égi kékben
míg bárányfelhők
úsznak
vele a könnyű szélben
március van
s mosolya
időz az arcodon
jöhet még tél, hó,
fagy és halál
de már visszavonhatatlan
a feltámadás
ami közelít feléd március
idusán
1 hozzászólás
Kedves István! Nagyon szép vers, ilyennek kellene lenni ennek a mostani márciusnak.
Szeretettel: Kati