csillan az ég
a kékben
és ragyogó a nap
forrósodnak a fák
a fényben
az aszfalt és a házfalak
ma nem fog esni
nem lesz csendes eső
se zivatar
csak én vágyom rád
halk fohásszal
s te még
mindig messze vagy
csókolnálak zabolátlan
számmal ma is
imádlak, és várom
hogy egyszer végre
karjaidba fogadj
hogy tedd szét nekem
a lábad hogy ölelkezz
velem amíg még várlak
csókjaimmal
egyenként csókolnám
minden csodádat
mindenütt
száz fokos lázban
pőrén dideregve
ha itt lennél kitárt
karjaim között