Macska és a méz

Egy kis macska egymagában
megállt a kamra ajtajában.
Valami zörög a sarokban
és szimatot vett Ő nyomban!

Egér van a kamrában!
A stelázsi polcán van!
Szimatol jobbra, meg balra!
Nehéz lesz az egér sorsa!

Futva menekülne, ha tudna!
Hisz nyomában ott a macska!
Még bleharapna a sajtba,
de nem hagyja az ordasa!

Kergetőznek polcról polcra!
Az egér kerül magasabbra!
Elé kerül a méznek csupra!
Az egér a csuprot tolja,

tolja, tolja a polc szélére.
A cicus sunyin tekint fölfele.
Az egér a csuprot lelökte!
A macska fején tört össze!

A méz a macskát szoborrá változtatta!
Így lett édes a ronda csacska macska!
A kutya e rettentő zajt meghallotta.
Kíváncsiságát felcsigázta.

Mivel nem volt otthon a gazda,
Ő volt az őrzéssel megbízva!
Látta, hogy nyitva a kamra,
odament, hogy megtudja,

mi a dolgoknak folyása
és amint Ő meglátta,
hogy mézbe dermedt a macska,
úgy nevetett hasát fogva,

hogy magát a padlóra dobta.
Vígalomban az egér, a buta
hogy a sajtot föl ne falja,
a kutyus Őt rögtön kizavarta!

Ott maradt a polcon a macska,
míg a méz le nem folyt róla.
Mivel mézes volt a talpa,
az egész házat összejárta.

Este hazajött a gazda,
s mézfoltba ragadt a talpa.
Meglátta, hogy mézes a macska!
Seprűt vett a markába!

Menekült volna a macska,
de a mézragacs Őt nem hagyta!
Azt magáról soha le nem nyalta.
A gazda Őt jól elpáholta!