Macska ül az egeremen,
elzavarnám, nem tehetem.
Ő a családunk kedvence,
feleségemnek védence.
Venyige csodaszép állat,
íróasztalon is járhat.
Mellettem ül, itt a széken,
miért teszi, nem is értem.
Billentyűzeten sétálva,
kontárkodik a világba.
A monitort körbe járja,
ki van benne, nem találja.
A farkával nagyot legyint,
egeremre ül már megint.
Pedig elmehetne végre,
már rég kattintanom kéne.
Billentyűzetemen járkál,
írásom más lesz a vártnál.
Valahogyan csak kibírjuk,
verseinket ketten írjuk.
7 hozzászólás
Szia!
Igazán nemes dolog tőled, ahogy eltűröd a kis szemtelent! Örülök, hogy olvashattam a versedet.
Nem akármilyen életkép, szinte láttam magam előtt az incselkedő macskát. NAGYON hasonlít az enyémre
Ági
Köszönöm kedves Ági!
Szia!
Köszönöm szépen kedves Ági.
Szeretettel: Laci
Kedves László!
Nagyon jól sikerült a kettőtök által megírt vers. Szeretem a cicákat, valóban szeretnek a billentyűzeten sétálni.
A cicának is add át üdvözletem! – mert nélküle nem is lehetne jó verset írni!
Szeretettel: Kata
Köszönöm Kata!
A cicának át fogom adni üdvözleted.
Szeretettel: Laci
::)))))))) Bájos!
Ez nagyon aranyos! Nekem is volt macskám, és pont ezt csinálta! A versed megmelengette a szívem táját, köszönöm.