Fehér ruhában szikrázó táj,
Puha hópihe libbenve száll.
Kismadár kopog ablakomon,
Reggeli imámat mormolom.
Meghitt e kép, ébren álmodom,
Csendben kopogását hallgatom.
Nyugalmam árad madárdalként,
Olvad a jégvirág cseppenként.
Ébredő fénysugaram szikra,
Egy halk futam, kismadár dala.
Szeretet, amivel ébredtem,
Jó kedv, amitől szárnyra keltem,
Boldogság, amellyel szeretlek,
Derűsen, szárnyalón követlek.
Csőrében röpítve szívünket,
Perzselő fényként szerelmünket
3 hozzászólás
Kedves Évike!
Tetszett a versed téli hangulatában a boldogság.
Szeretettel gratulálok: Ica
Szépen felépített versedet áthatja a természet szeretete. Örömmel olvastalak.
Szeretettel grat. Zsófi.
Köszönöm figyelmetek és a kedves szavakat- Éva