Lehetne messzi sátor,
lehetne közeli hegy,
mi eltaszít magától,
s lelkedet öli meg,
nem sár, nem tégla, nem folt:
magadból tépett mennybolt.
Lehetne ócska múltad,
jövőd kifakult zsákja,
csibészség, kitanultad,
hogyan húzd rá a mára,
bús, kövér, zsíros szennyfolt:
magadból tépett mennybolt.
Csillagot fűzz láncra,
napsugárt gúzsba veszíts,
fényt akassz éj nyakába,
szemébe árnyékot feszíts,
levetve mind, mi fenn volt:
magadból tépett mennybolt.
Végül, ha semmid nincs már,
de még fizetned kéne,
tátog rád éhes kincstár,
hogy légy te utolsó érme,
kinek ára ékesen szólt:
magadból tépett mennybolt.
Lehetne mégis másképp,
ezt a verset is te írod:
lehet reád váró násznép,
mi most körbeállja sírod,
s lehet újra egy, mi egy volt:
magadból tépett mennybolt.
15 hozzászólás
Kedvenc versem lett.
Nem is mondok semmit,mert elakad a szavam.
köszönöm hogy olvashattam remeked.
zotyapa
Köszönöm – s rajtad keresztül minden névtelennek, aki olvasgatja az írásaimat.
Van, ami már csak szemét – ez nem lesz az holnap sem.
szép. több mint szép. szeretettel
Szia Andika, köszönöm és viszont 🙂
Milyen komoly szavak, nagyon szép gondolatok!
Szeretettel olvastalak:dreamer
Hisz mindannyian álmodva élünk, nemde, dreamer? 🙂
Köszönöm az olvasást és a rám fordított idődet!:)
Mély gondolatok megelevenedve, gyönyörűségre!
Nagyon örülök, ha békésen egymásra találtatok a verssel, köszönöm, oroszlán!:)
Nagyon szép vers, komoly mondanivalóval!
Köszönöm, hogy olvashattam.
Ida
Kedves Attila!
Komoly vers. Olyan szívfacsaróan szép.
Barátsággal: Ági
Gyönyörű vallomás ez a vers, szívből gratulálok hozzá.
Szeretettel: Klári
Újra itt vagyok! Nem tudok betelni szép verseddel.
Kedves Ida, Ágnes, Klára és oroszlán!
Nagyon köszönöm a reám áldozott időtöket és megtisztelő hozzászólásaitokat…kívánok Nektek is szép napot és jó olvasgatást!
Attila
Kedves Attila!
Megfordultam már több versednél is 🙂 mert nagyon szeretem az írásaidat… ezt is… Úgy írsz, hogy miután elolvasom, csak hallgatok, és újra el akarom olvasni… határtalanul szép, költői gondolataid vannak… Igazi, belülről fakadó költészet egy igazi költőtől…
🙂 december elején írtam egy verset, aminek az a címe, hogy Angyalod… Van benne két sor, ami a következőképpen hangzik: "A vágy a szívemen pihen; lehetne hűs, lehetne jéghideg…" :))) Nem publikáltam még sehol a verset, csak egy-két hozzám közel álló személy olvasta… egyszer talán elhozom ide… Jót mosolyogtam azon, hogy találtam egy verset, amiben szintén ott van ez a valószínűség… 🙂 és ami igazán nagyon magával ragadott…
Barátsággal: barackvirág
Szia barackvirág!
Köszönöm a figyelmed, nagyon jólesik 🙂
De miért titokoskodsz annyira egy verssel, hogy megírod, de csak pár embernek mutatod meg?…mert vagy senkinek, vagy mindenkinek…nem? 🙂
Barátsággal
Attila 🙂