sikamlós fényét,
ragyogó szemed
misztikus csillagát.
Magammal viszem
érzéki szád égető nedvét,
tested tüzes
párolgó érzékiségét,
karcsú ujjaid biztató
simogató varázsát,
hangod búgó
bársonyos cirógatását.
lüktető szíved
tébolyító ritmusát,
varázslatos női húsod
mámorító illatát.
Magammal viszem
az álmodat
és gondolatodat,
hogy mohó szivacsként
duzzadva
minden millimétered
tároljam.
De gazdag a szótár,
világgá kiálthatom
csodás érzelmem:
szeretlek kicsi drágám,
szeretlek kedvesem.
2 hozzászólás
Kedves Johnnyboy!
Jó a versed, bár a szexuális túlfűtöttséget, különösen versekben, nem igazán kedvelem.
Ez csak az én szerény véleményem, biztosan lesznek, akik vitatkoznak velem ezen a téren.
Biztosan lesznek más témájú verseid is. Várom a következőt.
Üdvözlettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm a gyors, kendőzetlen válaszodat. Te valóban úgy érzed, hogy „szexuális túlfűtöttsége” van a versnek? Kérlek, olvasd el még egyszer a 29 sorát. Versemre egy szerelemtől vibráló, csodálatos kapcsolat megörökítése inspirált. Anyanyelvünk gazdag kifejezéseivel próbáltam tolmácsolni szívem hölgye szépségét, szerelmes szívem dobbanásával. A szerelem szónál úgy érezted, átléptem a határt? Nem gondolom. A nagyfokú respektemet igyekeztem tündöklő színekkel lefesteni. (Az „túlfűtött szexualitásl” ha magamban akarom tárolni kedvesem csodáit „mohó szivacsként duzzadva”? )
Ha jól megfigyeled a vers befejező öt sorát – világgá kiáltom –, hogy a sok szép szóval mégsem tudom kifejezni a vers lényegét. A „gazdag szótár” legszimplább, legelcsépeltebb szavait tudom választani: szeretlek kicsi drágám,/ szeretlek kedvesem.” Cizellált öniróniával fejeztem be vallomásomat.
Üdvözlettel: johnnyboy