– neked szól
szíved ha szívemnek válaszol,
szemed üzen csillagokat,
fényük örökké velem marad
távolban is érezlek én,
találkozunk a csodák hegyén,
s kezem nyúlik arcod felé –
– de sajnos falakba ütközöm,
és hiába hull rám fényözön,
hiába jött el
a derűs reggel
csillagaid illantak rég,
tenyeremen az érintés ég,
mi meg sem történt,
csak álmodtalak
(ott maradtál a fények alatt)
2 hozzászólás
"távolban is érezlek én,
találkozunk a csodák hegyén,
s kezem nyúlik arcod felé -"
Gyönyörűszép!
Mindegy kinek írod…
Csak olvasom… olvasom…
Örülök, hogy tetszik, kedves Dóra 🙂
…és köszönöm 🙂