Minek is a napfény
mely tiszta, ragyogó,
vidám, játszó szellő,
kedvesen suttogó,
ha nem jössz énfelém,
hiába is várlak,
csalfa reményeim
valóra nem válnak.
Egyedül van lelkem,
küzd a gondolattal,
tűri fájó sorsát
néma alázattal…
Bezárkózik csendben,
húzódik homályba,
visszatér, sötéten
derengő magányba.
8 hozzászólás
Kedves Judit!
Bizony ilyen a magány, nagyon megfogtad az érzést, finoman és lemondón.
Gratulálok!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs, nagyon köszönöm!
A magány, magánya. A csend ölelése, gondolatokba zárt világa.Szomorú sorok.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta, ez most ilyenre sikerült.
Remélem, majd vidámabb is lesz.
Köszönöm, Judit
Kedves Juditkám, jöhetne már az a tavasz, ami ebből a derengő homályból Téged is kiszakít!
:))))))
Kedves Irénke!
Remélem mielőbb ideér.
Köszönöm, Judit
Semmiről sem szabad lemondani!
Fájdalmad érezhető soraidban!
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Köszönöm Zsolt!