Magyar fohász

Magyar földön magyar ember,
boldogulást remél egyszer,
könnye hull most, mindhiába,
koldus-szegény a hazája…

Csonka ország a mi földünk,
mit a múltból örököltünk,
népünknek is nagy fogyása,
s égig ér az adóssága.

Tudjátok meg, fáj a szíve,
aki e hazának híve,
amilyen szép Magyarország,
oly halovány a mi orcánk.

Már csak egyben van bizalmunk,
kihez buzgón imádkozzunk,
a Magyarok Istenéhez,
segítse meg ezt a népet!

Szőke Tisza, kék a Duna,
két partján van Pest és Buda,
ugye lesz még boldog magyar,
s talpra áll az ország hamar…