Leszáll az est, bűvös léptei alatt
meghajolnak mind a sápadt estikék,
utat nyítnak a mályvák, s egy vén paraszt
tűnik elő szakadt rongyokban; régi kép.
Izzadó homlokkal hagymát kapálgat,
"dúsan termi idén ez a drága föld",
s mozdul a vödör is; keze nyomában
elfeledett álma lassan utat tör.
Majd fáradtan a rozzant székig baktat,
"Janó" kiált, s az unoka már jön is,
tüstént térdre kéredzkedik, úgy kacag,
de az öreg szívét szúrja egy tövis.
"Ugyan kis tesz most az Éginél panaszt,
hogy mi lesz ha elfogy a magyar paraszt?"
5 hozzászólás
Igaz vers. Kívánom mindazoknak akik nem értenek vele egyet jöjjenek el csak egy napra egy magyar gazdához dolgozni. A képek erősek, és árnyaltak, egyedül az ütem nem mindenhol pontos, de így is ritka szép vers.
Köszönöm ezt az őszinte véleményt, örülök annak is hogy tetszett, és annak is, hogy meglelted benne a hibát. Én számíthatok félparasztnak: nem vagyok nagy munkás, de van itt mit tenni:)
Boldog karácsonyt, és sikeres alkotást kívánok az új esztendőre!
Szeretettel: Noémi
Nagyon megfogott engem is, szerintem kiválóan bánsz a ritmussal.
A rímek pedig kimondottan kreatívak, tetszetősek.
Én vettem észre a törést az ütemben, ha van is, szerintem elhanyagolható.
Üdv.:Tamás
A véletlenek hozták ki nekem a versedet. Nekem is nagyon tetszik, s az is, hogy fiatal létedre ilyen szemmel nézed a szorgalmas magyar földművelőket. Én 12 éves koromig éltem falun, miután középiskolába kellett mennem. Kislány koromban ismerkedtem meg velük, s máig tisztelem és becsülöm őket, akik látástól-vakulásik – szó szerint így igaz – keményen dolgoztak tavasztól késő őszig. Télen volt csupán kicsit nyugalmas időszak, amikor "csak" az állatokkal kellett foglalkozniuk.
Örülök, hogy rátaláltam a versedre, és elolvashattam. A kisebb hibák pedig még nagyjainknál is előfordultak néha.
S ha van érzéked hozzá – ami úgy tűnik – akkor egyre jobban el tudod majd kerülni.
Gratulálok.
Szeretettel: Kata