Magyar vagy?
Pedig tatár teperte ősanyád, török uralta
százötven évig, járt itt osztrák, orosz,
román, szláv és német,s ki tudja mennyi náció,
jött jász, kun, sváb, és így tovább.
Kihalt ország, aztán birodalom, büszke urak,
hadban mindenkivel, s mi maradt?
Sok sírhalom.
Magyar vagy?
Büszke szép nyelvedre, mégis "kapun" lép be egy
várba a "sereg" s gyűjt "ökröt", "disznót"
"borjút", "búzát" "őröl" kenyérhez, s utána
"szőlőből" érlelt "bort" iszik, "bölcsőben"
ring s a "koporsó" mellett gyújt "gyertyát",
mikor szól a lélekharang.
Magyar vagy!
Büszke a Kárpát-honra, míg őshazádban az
örökös szelek bontanak jurtákat a sztyeppéken,
valahol még gének hordozzák Árpád népét,
benned is élnek, ezer év után újra
honfoglaló vagy, érzed, hogy dolgod van,
harcod – egy szabad országért.
4 hozzászólás
Jó vers. Tetszik.
Üdv: Kati
köszönöm, ha nem is "eredet-monda"…
üdv
– i –
Szai, ermi-enigma!
Szerencséd, hogy magyarnak szólítottál! 😉
Örülök, hogy ilyet is olvastam tőled, és nem firtatom, mitől, vagy ki(k)től szabadítanád meg a hazát.
Mert tudom, a szabadság, az igazságosság, és a törvényesség oldalán állsz.
Hogy honnan tudom?
Csak úgy! Magamtól.
Szeretettel:
Ildikó
U.i.: Egyébként az én ereimben biztosan csordogál török vér, mert anyukám családi neve, Török.
Kedves Ildi
Örülök, hogy humorodnál vagy. A DOKK-on is össze tudtunk "vigyorogni". Azt hiszem sok versemet olvastál, ha ennyire ismersz. De nem politizálunk. Én csak a "magyarságunkat" boncolgattam. Semmi több.
Köszönöm TÖRÖK Ildikó…:)))))
– i –