Magyaros história

Hol volt hol nem volt, bárcsak ne lett volna soha,
élt egy uralkodó, kinek nevét nem jegyzi e krónika.

Széles szelek szárnya országa határait nem öleli fel,
erdőn-mezőn általsurran, túl az Óperenciás tengeren.

Az ádáz király azt képzelte, hogy bármit megtehet,
szolgái, ha kéri lehozzák néki a csillagot, felleget.

Talán így is lett volna, ha ő is tesz értük eleget,
felvirágoztatja országát, igazságos, s ad nékik hitet.

Törvényei fennhatóságát igazolták, és hazug szót vetett,
szavaiból gátlástalan paszuly nőtt, s elsötétítette az eget.

Míg az uraságnak girhes zsellér felett gigászi a hatalma,
pazarló, pompás udvartartása bólogató, törtető banda.

Míg földijeit mennyei gazdagság, becses jómód várja,
számtalan ágrólszakadtnak kiürült az éléskamrája.

A király mennydörgő szavát orkán hangja sem nyomja el,
a nép kushadva, félőn hallgat, csak a csend, a csend felel.

Mondd király, kin uralkodsz majd, ha kihal nemzeted?
Te leszel az, ha nem lesz paraszt, ki műveled a földedet?

Mondd király, mi lesz, ha más király földjére menekül a nép?
Nem lesz majd, ki szolgál, baj lész-e, ha nem lesz több cseléd?

Király, király, fontold meg, és súlyozd cselekedeteidet,
add vissza országodban élőknek az ég kékjét, a hitet.

Király, király, ha jót akarsz, nem sanyargatod tovább a népet,
hagyod dolgozni, élni, hogy megtalálja végre, végre a szépet.