Május ősz ruhában

A szomorú ég szeméből
sűrűn hullnak könnyek,
szél ölében fázós levelek képei,
tócsákban tükröződnek.

Kiskabátban jár a délelőtt
az ernyőn eső csepp koppan,
s alatta a fagyos szív
most csak halkan dobban.

Fohászt küldök az ég felé
Istentől kérek tűzet,
a városok helyett ha lehet
a földekre öntsön vizet.

Hadd nőjön az árpa, a búza,
nyárra legyen új kenyér,
nyíló virágok kelyhében
méhek találjanak új remény.

Kérlek, Isten, ha lehet,
húzd el a függönyt a Nap elől,
hadd jöjjön már a meleg
vízum nélkül dél felől.

Most még fázom, látod,
könnyet csavar szememből a szél,
úgy osonok a meleg szobába,
mint kivert kutya, aki fél.