Te vagy nékem
a Tavasz,
mi napfényre ébredt,
s virágokat fakaszt
szívemben a léted.
Gyöngyvirággal hintlek
minden hajnalon
orgonával terítlek be
hamvas alkonyon.
Mézédes a csókod
gyermeki homlokon,
könny gyöngyözik tőle
fáradt arcomon.
Te vagy a fény,
ölelés, szeretet,
csókkal hintem
selymét óvó kezednek.
Szavak helyett
kitárom szívem,
s magamhoz ölellek.
10 hozzászólás
Édes, drága vallomás, megható nagyon, ezzel sokan így vagyunk.
Mamikád ha olvassa, tudja miért-e vers…
Nagyon szép, Kedves Sleepwell!!!!
Szeretettel ölellek: d.p.
Nagyon köszönöm kedves Dini:)
kedves és szép vers…
gratulálok
Köszönöm kedves András:)
Ez nagyon-nagyon szép! mindig ámulok és bámulok a verseid láttán, ez most sem volt másképp! 🙂 Szeretettel: Andika
Nagyon szépen köszönöm kedves Andika, örülök a véleményednek:)
Nagyon szép és kedves anyáknapi vers.
Rozália
Köszönöm kedves Rozália:)
Nagyon szép, kedves Sleepwell!:)
Örültem Neked kedves Colhicum, köszönöm!:)