nem foglak látni többé
hiába
minden akarás
minden
vágyakozás utánad
elvittek az égbe
angyalaid
és csak
dübörög
a hiányod
a csönd
egy felhő szélén
ülsz talán
s mosolyogsz ránk
odafönt
s mi itt vagyunk nélküled
tehetetlen
utánad mennék
térden állva is
de még
itt van dolgom
s ezért
a megfutamodásom lehetetlen
csak
a csönd dübörgését hallgatom
s nincs feloldozás
nincs
megnyugvás
felhő széléről jött mosolyod
zokog
könnyekké válik
arcomon
2 hozzászólás
Kedves István!
Olvasom fájdalommal teli, szép verseid. Remélem könnyít valamicskét, ha kiírod magadból a fájdalmad, nehéz időszak az, ha elveszítjük szerettünket.
Kívánok szebb napokat!
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida
Köszönöm!