Már látom

Már látom mint fonja át az éjszakát
csendes mosollyal a fényes gyertyaláng
s festi remegő ujjal sziluettünk:
testünk melyben e percben haltunk, s születtünk
most nincs akarat, erő és tervezés
minden perc csillaga egy új felfedezés
mert ha e pillanat köddé bomlik
és angyal hajad válladra omlik,
nincs kérdés se válasz se óhajtás
de a szerelemben aranyló sóhaj más,
új világot szül,és bennem élve felcsendül,
a lepel lehull, aléltan elterül
mi vagyunk, de talán valami sokkal több
ha űznek elmondhatatlan, csodás erők
és még bíztatón csettint fa
ahogy bennem visszhangzik tested ritmusa.