Már nem igaz a szó
már nem igaz
a két cigaretta között
kiérdemelt csók,
már nem igaz a sírás,
s az írás sem igaz,
már nem igaz az sem
mi félelmetes, mi nagy,
már hazug a beteg
gyógyulását ígérő vigasz,
már a hallgatás is hazug,
már a hazugság sem igaz…
Gyötör
a sohaseholsehogysemjó
fáraszt
a bezzegmásokboldogabbak
vakká tesz
a befalazott jövő-ablak…
Könnyeid síromat ássák
rá keresztfát farag
a harag…
Nincs döntés,
nem készülök végső harcra,
nem fogom a reményt
átvinni a túlsó partra…
Már nem igaz a szó
már nem igaz
a két cigaretta között
kiérdemelt csók,
már nem igaz a sírás
s az írás sem igaz
már nem igaz az sem
mi félelmetes, mi nagy,
már hazug a beteg
gyógyulását ígérő vigasz,
már a hallgatás is hazug,
már a hazugság sem igaz…
…nem igaz már semmi,
csak az
(vagy már az sem igaz?!)
hogy nélkülem is velem
s
már
velem
is
nélkülem
vagy…
3 hozzászólás
Szia!
Ebből a versből sugárzik az elkeseredés, a lemondás… és mégis, mintha reménykednél… nem tudom, miért érzem így.
A vers kötetlen formájából árad zaklatott lelkivilágod fájdalma… nagyon mély érzelemről tesz tanúbizonyságot, és ami szerintem a lényeg, hogy az érzés “átjön” az olvasó felé…
Üdv: Gyömbér
Talán az egész életünkre jellemző pesszimista-optimizmus, vagy a fordítottja jelenik itt meg. Köszönöm a látogatásod! Üdv. Bálint
Fantasztikus!! Nekem nagyon tetszik ez a vers… és huu… tényleg nagyon jó az egész, úgy ahogy van… a farag-harag pár külön figyelmű. Grat!!