Már nem keresem a rímeket.
Gondolataim csak forognak,
fejemben körben keringnek,
ám enyhet nem hoznak semmire.
Mily jó lenne kicsit feledni,
Zsákba kötni a valóságot.
A rémálomból felébredni,
könnyedén, jó nagyot kacagni.
Eloszlatni a bút, felhőket,
hogy ragyogjon újra ránk a nap!
Mindent mi fáj, mi bánt, elhagyni,
gond nélkül egymásnak örülni.
Ám a sors ezt másképp intézte,
Klóthó nem úgy szőtte fonalát.
Megnyugodni most még nem lehet,
harcolnunk kell a szörnyeteggel.
Már nem keresem
By magam
3 hozzászólás
Kedves Magdi!
Tetszettek gondolataid és érzéseid
öszinte leírása,nagyon!
"Zsákba kötni a valóságot.
A rémálomból felébredni,"
szép lenne…
A legjobbakat Neked…
Legyen nagyon szép napod
és ügyelj magadra!
Szeretettel:sailor
Ui tegyél fel sokszor
Köszönöm Kedves Sailor!
Szeretettel: Magdi
Elgondolkodtató, nagyon szép verset írtál.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Gratulálok.
Kellemes nyárii napokat kívánok jó egészségben!
Zsuzsa