Már Örökké
Már örökké érzem a szíved, szívemben,
Már, úgy érzem, örökké, tied az életem!
Mint felkelő nap, mi adja, az életet,
Szerelmed ereje, elérte szívemet!
Oly csodálatos érzés, szerelmed érezni,
Mint nyíló virágnak, a napfényt élvezni!
Én is tőled vagyok, a léted éltet engem,
Mi lenne életem, ha nem lennél nekem!
Ha viharfelhő, dúlja fel a lelkem,
Nincs reménységem, csak te maradsz nekem!
Bármi gondom van, érzem velem, vagy,
Bántó gondjaimat, feloldja a nap!
Te vagy a napsugár, a hold is te vagy nekem,
Lelkedet, szívedet, oly nagyon szeretem!
Imádom a fényed, mit a holddal hozol nekem,
Éjjel is kíséred, szerelmes szívemet!
Ha meglátom az égen, a fénylő csillagokat,
Látom szemeidet, melyek oly, szépen ragyognak!
Bennük látom újra, az égő szerelmet,
Mely égve tartja mindig, szerelmes szívemet!
2 hozzászólás
Kedves Michael Strip!
Nagyon értékelem, hogy természetből vett képeket használsz, amelyekhez szép emberi érzelmeket társítasz. Ezzel azt is bozonyítod, hogy nemcsak jól megfigyelted a jeleségeket, hanem értékeled is azokat, így szép költői képeket alkotsz. Életöröm árad verseidből, ezért kellemes olvasni őket. Virágének
Bár véletlenűl akadtam rá
Szó nélkül mégsem hagynám,
Igazán szép verset írtál!