Már rég nem vezette ihlet a pennám,
Rég nem hallottam a múzsám,
Nem figyeltem eléggé tán?
Már rég nem kereslek, úgy mint rég,
Rég nem is olyan kék az ég,
Nem! Az időnk nem volt elég!
Már rég nem tettem semmit 'mi jó,
Rég nem érzem miért jó a "Hó",
Nem látom az alagút végét!
Már rég nem keresem "arra" a választ,
Rég nem a kérdés ami fáraszt,
Nem! Nem érzem már Azt.
Már rég nem akarlak úgy, mint Őt,
Rég nem érzem itt belül a "hőt",
Nem szeretlek már, mint nőt!
4 hozzászólás
Wá! Ez nagyon jó! Eddig ez a legjobb, amit tőled olvastam, de még nem nagyon volt időm részletesen belemászni. Gratula neked!
Na ez érdekes, ez az a vers amit (nem kamuzok tényleg!) öt percig írtam. Jó előtte egy tíz percig törtem a fejem a témáján, de semmi konkrét, aztán 11 óra után végül is a gép mögé ültem, és öt perc múlva kész volt. Erről ennyit, pés mégis szerinted ez a legjobb. Jó, hát ízlések és…tudod:)
hé, hiszen mindig az ilyenek a legjobbak. Akkor tényleg azt írod, amit érzel/gondolsz….
De ezek szerint ebben az 5 percben megtaláltad a múzsádat…bár véleményem szerint még nem a legjobbat 🙂