Tündérmesékben éltem
nem érdekelt a szürke élet.
Álmodoztam rózsaszín volt minden,
hercegnő voltam egy kastély
udvarán, de teltek az évek
rohanó felnőtt lettem gyomorgörccsel,
hol vannak a régi álmok
hol van a rózsaszín élet?
Egy elrejtett házban,
egy angyal ölében talán
még visszatérnek.
Maradnék gyermek
Szerző: HooliganViki
4 hozzászólás
Kedves Viki!
Talán, ha olykor magányod csendjében lehunyod szemed, meglátod akkor az egykori álomvilágot. A tündérmesék megmaradnak a lelked mélyén, s azt nem veheti el tőled senki.
Üdv.: Alberth
Kedves Viki!
Sajnos, ahogy öregszik az ember úgy sokasodnak a gondok. De az álmok azért vannak, hogy megvalósítjuk. Ha nem is mind sikerül az sem baj. S nem kell rohanni anélkül is elérheted a célod! Versed utolsó soraiban ott a remény, soha ne add fel! Gratulálok versedhez!
Barátsággal Panka!
Nagyon jó a versed. Hát ezek olyan vágyak, amelyek ott bújkálnak mindenkiben, bennem is, csak sokszor nehezemre esik bevallani még magamnak is.
Igazán gratulálok a bátorsághoz, hogy ilyen őszintén leírtad ezeket.
Bár felnövünk és az élet minőségileg valóban átalakul,de a gyermeki én örökre megmarad bennünk, soha nem kell elfelejtenünk.
És egy-két elkapott pillanat képes újra elhozni a varázslatot. Csak vedd észre idejében!
Üdv.:Tamás
Kedves Viki!
Addig jó, amíg az ember álmodozni tud. Szép foglaltad össze a gondolataidat.
Szeretettel: Kata