Soha nem mertem elhinni hogy vége lehet.
Most meg itt állok egy széttépett levél mellett.
Ami itt pihen a kiöntött kávém alatt.
Most legszívesebben verném a válaszfalat.
Nem férek hozzá a feldöntött székek miatt.
Rettegtem ettől a naptól, de tudtam úgyis eljön
– jé! a ragasztófolt a padlón mindjárt megköt –
Erre nem számítottam. Miért pont levélben?
Át kéne másznom a kettétört szekrényen.
Legalább bátran a két szemem közé nézne.
Kinézek az ablakon. Hiányzik az üveg.
Igénytelen, olcsó, kidőlt szesz szaga üt meg.
Mit csináltam én este? Tán a szomszéd kileste.
Visszatérve a témához én tényleg szerettem!
– Helló szomszéd! – fut előlem. Ezt meg mi lelte?
Megviselte őt is a szomszédja szerelme.
2 hozzászólás
Kedves Bendegúz!
Olyan tragi-komédiába illik az írásod…Szomorú és nevetséges is egyszerre!…El tudom képzelni mi lehetett ott, hogy még a szomszéd is menekülőre fogta!:):):)…
Más: Helló…Két l-lel van, azért írom, hogy biztos elütötted s így ki tudod javítani!…
Üdv: Lyza
Uhh. Köszi hogy szóltál:) A baj az h lusta vagyok elolvasni amikor visszakérdez az oldal.