Kis kuckójában fölébredt egy lány,
S mosolyogva nézett vissza a táj.
Ez nem a megszokott reggel, ez valami más,
Hirtelen megváltás történt, most már nem vitás!
Leomlottak a gonosz betonfalak,
Szerepükről most önként lemondanak.
Kivilágosodott a nagy, fekete ablak,
A virágok az égtől új ragyogást kapnak.
A lányt körbefonta a gyűlölet,
Elkövették rajta e bűnöket:
Romlott férfiak számtalan megalázták,
Piciny testét önzőn kisajátították.
Szegény kis teremtést utálta az apja,
Haragjával békén tán sohasem hagyta.
Az anyja, mint cseléd, befogta a száját,
S egy őrült kedvéért föláldozta lányát.
E házban ismeretlen volt a meghitt pillanat,
A nyomorúságos éjre nem jött a virradat,
S mivel már nem bírta e hálátlan rabszolgalétet,
Férfiak karjában keresett némi gyengédséget.
A kiéhezett hímek érezték zavarát,
El is hozták néki az érzékek tavaszát.
A tény közlésével a végsőkig vártak:
Nem használták, csupán szexuális tárgynak!
Szerencsétlen lány oly hamar kiábrándult,
Törékeny szíve csak még inkább megfájdult,
Pláne, mikor a férfi, kit szívből szeretett,
Ott hagyta egyedül, s egy másik nőt keresett.
Ezután már mindenkiben e férfiút látta,
S a külvilágtól önmagát keményen elvágta.
Senki nem volt, aki őt emberként tisztelte,
A szeretet fogalmát hírből sem ismerte.
Magába fordult, majd behúzta az ajtót,
Nem kért már a züllött, szemérmetlen zajból,
Hisz nem akarja testét áruba bocsátani,
A traumát most se tudja még megbocsátani.
Ma mégis érezte a csodát, a megkönnyebbülést,
Húsz év során először a valódi enyhülést:
Lám megérte a hit, a hosszú várakozás,
Boldog lehet végre, s a világ annyira más!
4 hozzászólás
Szia!
Szomorú a versed, és még szomorúbb hogy milyen sok ilyen élet van. Sajnos nem egyet ismerek… ezek a gondolatok ébredtek bennem versedet olvasva.
Barátsággal Panka!
Kedves Tamás!
nem csodálkoznák, ha valaki erre a versre is ráfelelné, azok nem érdemelnek szánalmat, ők saját maguk az okák a saját életüknek. De sajnos az élet mindennap megmutattja, milyen nagyon kevés embernek sikerül a saját életét úgy élni ahogy valamikor eltervezte, sajnos sokszor még emberségessen sem tud élni. Nagyon soknak a születése adja meg a lehetőséget, mert az ami ő ma, nem az ő tehetsége vitte oda, hanem a családjának a pénze, és néha a szerencse, hogy jó időben jó helyen volt. És végül ne felejtsük el, akik pontossan ezeknek a lányoknak a kizsákmányolásán, és embertelen módon való kényszer,
erőszak bevetésével élik életüket. Ilyenek is vannak közöttük ,nem csak a kéj élvezésének a szolgái. Mint mindig, most is szépen leírtad.
üsv Tóni
Kedves Tamás!
Nagyon szomorú tárgyú versed olyan, mint egy ballada, ahogyan elmondod végig az esetet. A végén enyhülést hoz a fordulat, bár nem tudni, mi hozta a változást.
A végéről számított harmadik szakasz, harmadik sorában az utolsó szót, helyedben kijavítanám: "tisztelte" – tisztelje – szóra.
Szeretettel: Kata
Kedves Panka, Tóni és Kata!
Köszönöm szépen a hozzászólásokat.
Amit leírtam, sajnos tényleg nagyon gyakori eset, tűrhetetlen, hogy ilyesmi a világban előfordulhat.
Több ilyen lányt ismerek én is.
A saját sorsáért bár mindenki felelős, de az a sors különös fintora, hogy a naiv, tudatlan áldozatok sokkal nagyobb büntetést szenvednek, mint az igazi, gátlástalan gonosztevők.
Ezért pedig nem szabad az áldozatot hibáztatni!
Belső lelki folyamatok időzték elő a változást, mert a lány összeszedte minden lelki erejét, és megfogadta, hogy ezentúl más életet fog élni, és boldog akar lenni.
Mindig ott az esély a kitörésre!
Köszönöm.
Üdv.:Tamás