Más

Felhőről lógatom erős,s máskor gyenge végtagom.
Körülöttem hold,s máskor nap fénye,így jó;hagyom
Vizet hajtja erős,s máskor erőtlen karom…
Földre fekszem,nézem csak,s máskor az égbe vágyódom.

Felkelek,lehullott aranykarikák útján járok
S máskor csak tűnődöm,
A Természettől érezhetetlen nyugalmat várok,
S máskor csak keserédesen bűnhődöm..

Kicsit néha jobb is a máskor,
Hisz mindig van,mindig jön
Egy más kor.