Kiutat kereső szemedben
sorssal vitatkozik az élet,
árúként mért testedben
szolgaként háborog a véred.
Vándor érdeket szolgál,
és riogat a mérgezett jelen–
az utat jelző fordulónál
tévútra visz a bénított türelem.
Menekülést diktáló kivándorlás
határon túlra vezet.
Nézd! — vándor gúnyád más,
más a dalod, más az éneked!
Új idő mérgét cipeled
oda is — kényszerek mérge ez,
rövidített életed
magadba zárt lázadást delejez…
Ma, mások tervezik nyomorod,
ott vigyorog a pénzben.
Az éveket reménnyel foltozod,
mindég valakik zsebében.
Udvarokban szított félelem
lohol — követ a törvény!
Megfeszítve tépelődik az értelem —
nemzedéket sodor az örvény.
2 hozzászólás
Kedves Inda!
Régen olvastam tőled, bár, ez lehet az én hibám.
Nagyon komoly mondanivalója van a versednek.
Szerintem nem csak sorskép, de kór kép is egy olyan világról, ahol egy nemzedék sincs biztonságba.
Tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Kedves Futóinda!
Épp ilyen sorsállapotban vagyok,telitalálat ért részedről. És nem tudom,nyilvánvaló legyen, vagy valamelyest továbbra is tétova és báva. Az ember latolgat. Mi valóság volt, nyomokban maradt az írás révén. Nagy dilemma elé állítottál nagy pontosságú verseddel. Köszönöm, hogy olvasása révén részese lehettem. Szeretettel: Ferenc, magam is mérgezett