más anyja

szorított a gyomrom
a kétszobás sátortetős házat
a szürkület ködkabátja puhán ölelte át
megint késtünk a mihez képest
vajon ki szól előbb érte a mama vagy a
sarokban dudorászó vaskályha durran be

a dagadt apró tacskó fürgén ugrabugrált
feszes hurkateste cikázott lábunk körül
ez is a menhelyen fog kikötni mint a
másik kettő akiken kölyök korukban
csak a vak nem látta meg akit megvezettek
hogy mekkorára fognak nőni
de a mamának kellettek egy darabig
magas költséggel ivartalanítva lettek
a menhely csak steril kutyát fogad be embertől
a mostani legalább alacsony viszont veszélyes
villámgyors mozgásával könnyen láb alá kerülhet
aztán kész a baj

telepakoltam a hűtőt friss étel a mamának
örül neki csak nem mondja se nem mutatja
egyszerűbb hogy soha nem néz feléje senki
ez paradoxon de mivel nem ismeri a jelentését
nem is értené miről beszélek így csak hallgatok