Isten, megteremtett engem két kezed,
de tudom jól, sok hasznomat nem veszed.
Mondják, mindenkinek van egy küldetése,
csakhogy én valamiért nem találok az enyémre.
Nem vagyok jóember, sőt kimondottan rossz vagyok,
de akit szeretek, azért ölni tudok.
Féreg vagyok, egy ocsmány gyík,
mely tőled most második esélyért nyíg.
Hogy megadod-e? Csak rajtad áll,
könyörgök szánd meg kicsi szolgád!
Egy második esélyt, hogy boldog lehessek,
egy második esélyt, hogy hozzád méltóbban éljek.
Egy második esélyt, hogy mindent újra kezdhessek,
egy második esélyt, hogy megtudjam, miért is élek!
6 hozzászólás
Szia!
bunbanatott versben tartani a legszebb dolognak érzem.
Gartulalok neked
messi
Drága Adrenalin!
A lelked gyönyörű, ahogy ez a verseidből is kitűnik, éppen ezért vagy jó ember!!!
Nagyon megható az írásod!
Szeretettel:
A.S.N.
Szia Adrenalin! 🙂
Előző két írásod kíváncsivá tett. Lehet, hogy kolbász nő az orromra, de itt vagyok.
A második esély mindenkinek jár, szerintem nem vagy féreg ezért, csak érző ember. Ha valakihez szépen szólsz, egészen biztosan meghallja, hiszen ilyen dallamokra éhes az egész világ.
Ha fontos neked, akkor ne öld se őt, se magad, se mást, inkább szeresd! Elképesztő érzelmek dúlnak itt. Hogy mi a küldetésed, azt megtalálod, szerintem nem is oly nehéz, csak koncentrálni kell.
Megrázóak a verseid.
Szeretettel: Kankalin
Kívánom, hogy kapd meg az óhajtott második esélyt. Szép, bár néha kissé nehezen értelmezhető a versed.
Pecás
Kedves Kankalin!
Köszönöm a kedves szavakat 🙂
Szeretettel:
Adrenalin
Kedves Pecás!
Köszönöm jókívánságod! Sajnálom, ha nehezen értelmezed a verset, igyekszem majd érthetőbben írni 🙂
Szeretettel:
Adrenalin