Erős vonal kezed nyoma,
élvezetsáv hűs bársonya.
Elolvadok árnyékában,
nyomatékos vonzásában.
Kincset ér most izmossága,
pilleszárnyú masszívsága.
Tűz szikrázik ujjaidon,
felébresztik alvó izmom.
A stresszt oldja puhasága,
pehelysúlyú olajpárna.
Fáradtságos munkád öröm,
ezt érzem most a bőrömön.
Köszönetet mondok érte,
mert visszatért belém, a béke.
4 hozzászólás
Kedves Edit! Klassz! Úgy érzem van egy kis "áthallása" egy másfajta "masszázs" felé. Vagy csak piszkos a fantáziám? Végül is az a rossz, aki rosszra gondol! 🙂 Szeretettel üdvözöllek: én
A mindenségit neki, irgum burgum. 😊
Bödön, Te is ilyet mondasz. Hmm. Már megkaptam másoktól is, hogy azt hitték, hogy … Meg ilyesmi.
Sima masszázsról írtam, köszönetként.🙄🙄🙄 Azt, hogy ki mit gondol bele egy versbe, nem befolyásolhatom, és nem is akarom. Különben, tudod, hogy örültem Neked, és ❤❤❤
Edit
Nagyon jó! Rám is rámférne egy jó alapos masszázs…gratulálok felettébb kifejező versedhez. Üdv.:B:)
Uzsgyi barnaby! 😊😊😊
Köszönöm, hogy olvastál.
❤