Másvilági

Számtalanszor elbújik előlünk,
no nem azért mert tartana tőlünk,
csupán nem szereti,
ha fricskás érveinkkel,
határozatlansági tételünkkel,
szemtől szemben kívánjuk látni,
s rejtett kincséhez kívánunk
folyton-folyvást leásni.
Hangot nem ad – ha rosszul kérdezel – nem felel,
elfut, ha erővel próbálod kutatni nyitját,
a Gödel-tétel hordozza titkát
ő sem kiszámítható, nem is igazolható,
de nem is cáfolható.
A fában él, de ha felboncolod nincs sehol,
a tűzben él, de megéget, ha beleérsz,
a széllel szalad, meleg ad, de nem leled,
bár légnyomásban
hőt adó sugárzásban keresed.
A matematikus papírján, a számok közt ténfereg,
az inverz függvény mesélhetne alakjáról,
de nem beszélhet róla,
tiltva van neki,
mert úgysem tudná elmondani
az egészet, nem is teheti.
A hadronütköztető részeiről beszél,
de egészét nem tudja feltárni,
s nincs is mit ezen csodálni,
mert több ő, mint részei összege.
Nehezen tettenérhető,
de nem rosszakaratú,
s ha szikár alkatú
alakjáról kérdezed,
becsukja szemedet, füledet,
s kéri, próbáld meg érezni
finom nyári napsülésben
leány ölének ölében,
a vízesésben,
galaxisok szépségében,
azt a valamit,
ami se nem ez és az vagy amaz,
hanem ezeken túlmutató
éltető akarat,
a fátylon túli másvilági,
érzet, lélek, élmény.