mind neked adtam,
lelkem
ép darabját,
a szívem
magasztját,
nyugalmam
és
békém,
s mert szomjas voltál,
rövid szertelenségem
végén
higgadtan
a feltétlen szeretet
cseppjeit
gyűjtögettem
maszatos tenyeremre,
friss forrásvízzel
hűtve,
igaz szóval
édesítve,
hogy végtelen
messzeségbe láss.
S most mégis
kiszáradt a szád,
nem hallasz,
nem látsz.
Mondd,
lemostad a tenyerem
hogy tisztának láss,
megtagadva a tér és idő
kontinuumát,
vagy betépve,
némán táncolsz tovább
a kozmikus rengetegben,
mert valami bánt.
6 hozzászólás
Szia Vox! Rejtvény, kinek szól és miről. De talán nem is az, ha az ember sorról sorra halad! . Amim még volt, azt mind neked adtam, – így kezded, majd sorolod mi mindent, s ez a felsorolás elég ütős. "Lelkem ép darabját…stb" Ennél többet nem nagyon lehet adni, mégis úgy tűnik, talán kevés volt. ??? Hiszen azt a valakit valami még mindig bántja! Üdv: én
Szia Bödön!
Valóban nem olyan nagy rejtvény, hogy kinek szól. 🙂
Valakinek, akinek "a szeretet cseppjeit gyűjtögettem maszatos tenyeremre" … mi is lehetne több, ami a szeretetet felülmúlja (?) Nincs olyan …
Köszönöm, hogy itt jártál, olvastál és hozzá(m) is szóltál.
Üdvözlettel: Vox
Szia Bödön!
Valóban nem olyan nagy rejtvény, hogy kinek szól. 🙂
Valakinek, akinek "a szeretet cseppjeit gyűjtögettem maszatos tenyeremre" … mi is lehetne több, ami a szeretetet felülmúlja (?) Nincs olyan …
Köszönöm, hogy itt jártál, olvastál és hozzá(m) is szóltál.
Üdvözlettel: Vox
Kedves Vox Humana!
Nagyon tetszik a versed! Nem tudok most megfelelő szavakat találni.
Teljesen elért. Köszönöm az élményt!
…és hogy olvashattam!
Szeretettel: gleam
Szia Vox! 🙂
Előfordul, hogy szeretetünket olyannak ajándékozzuk, aki nem érdemli meg. Sajnos ez mindig csak utólag derül ki, és gyötrelemmel jár. Ez az egyik törvényszerűség. Aki önzetlenül osztogatja szeretetét, annak mindig marad tartaléka, mert bármekkora csalódás éri, újra előállítja. Ez a másik törvényszerűség.
A végén pedig megfogalmazódik egy költői kérdés: érdemes-e? Erre az "osztogatók" egyértelműen igennel felelnek.
Ahányszor olvasom ezt a versedet, annyiféle színezete van, és nem árt elgondolkodni ilyen fontos dolgokon.
Itt még nem írtam hozzá, most pótoltam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
“a feltétlen szeretet
cseppjeit
gyűjtögettem”
Mindent adunk és semmit vagy még rosszabb esetben csak fájdalmat kapunk. Nagyon szép sorok.
Szeretettel: Rita