Mátrix

Rohanás,
száguldás,
elkapott
a hipp-hopp,
a szíved
kalapál,
össze-vissza,
kipp-kopp.
Lazíts!
Repül a bot,
pattog a labda.
Jó lenne,
ha az idill
megmaradna.
Érted,
hogy miért?
Vagy elvitt
a szöveg?
A morzsát
felnyaltad,
s hajítod
a követ.
Érted,
hogy mi újság?
Illúzió, mámor.
Örülj,
ha önmagadnak
játszol,
s ha létezik
még önálló
akarat,
marionett
kezed
vakarja
valagad.
Valóság
vagy álom?
Bábu ül
a bábon.
Lazíts!
Semmi ijedtség,
egy „igazi”
rongy vagy,
s ha életfonaladat
össze-gubancoltad,
bocsásd el
és oldjad!
Lazíts!
Engesztelést
kössél!
Labirintusodban
„engem”
lekörözzél,
loholjon
utánad lihegő
éned:
lelkiismeret-
furdalásod
nálam van,
kéred?
Kérded.
Kérdem:
a piszkos
munkát
elvégezted-e?
Válasza: magadba
nézve, csukd
be a szemed
és gyere.
Lazíts!
Lelked
belső tere
egy életre kelt
tükör,
hátat fordít,
változik
a légkör,
visszanéz rád,
figyeld csak,
mert átvisz,
a lepel
most rajtad,
elárult
a mátrix?

Miről szól?
Bevettem egy pirulát, kettőt?