Mindig voltál, s mindig leszel,
ki mosolyt ébreszt üres reggeleken.
Barna napsugár szemed sarkán,
mézédes mazsolás ajkon nektár.
Mindig voltál, s mindig leszel,
tolvajlóbecézés sötét éjjeleken.
Szőkén csillog a fény arcodon,
sápadt szerelem égőcsónakon.
6 hozzászólás
Szia Alkonyi!
"mézédes mazsolás ajkon nektár."
Hu,.,micsoda sorok!
Egy nagyon szép ihletes perc gyümölcsét
érzésed festetted le!
Gratulálok!
Szeretettel:sailro
Szép napot!
Szép Estét😊
Ezt az írást valahogy szerettem megélni😊
Örültem Neked🙂
Szeretettel: Alkonyi
"Mindig voltál s mindig is leszel" – ez így igaz. Még ha fizikailag nincs is mindig jelen egy ilyen társ az életünkben, mindig testet ölt vágyainkban, emlékeinkben, képzeletünkben, mindenhová elkísér bennünket és olykor felragyog a hit, hogy újból megtalálhatjuk. Ez a hit és remény ad mélyebb értelmet és motivációt az alkotáshoz és úgy általában mindenhez, ami fontos az életben. Ismét egy érzelmekkel és reménnyel átszőtt, érdekes képekkel teli költeményt alkottál. És természetesen elnyerte tetszésem.
Üdv. :Tamás. 🙂
Bizony, képzeletbeli leképeződés….
Vágyban, elgondolásban….és igen a hit mindig ott van.
Hogy amit szeretnénk létezhet is, s nem csak az álmainkban él.
Örvendtem Jöttödnek 😊
Szeretettel: Alkonyi
Szia Alkonyi! A végén kezdem. Engedd meg, h idézzelek: Szőkén csillog a fény arcodon,
sápadt szerelem égőcsónakon. Mint a címe is! Mazsolásszőke napsugár. Nagyszerű szerelmes vers. Hej, ha én kapnék egy ilyet a babámtól! Üdv: én
Kérem szépen még kaphatsz a "babádtól" 😊
Örülök mindig Neked😊
Szeretettel: Alkonyi