Él az emlékeimben egy kedves fiú.
Akit tudok szeretni.
Akitől szeretni tanultam.
Aki a lelkemben született meg,
s onnan soha el nem futott.
Nem engedem, hogy kitúrd onnan.
Inkább el én futok.
Él az emlékeimben egy kedves fiú.
Akit tudtam szeretni.
Akitől szeretve szeretni tanultam.
Hol keservesen, hol boldogon.
Aki a lelkemben született meg,
de onnan gyáván elfutott.
Mígnem keserves kínok közt
újrateremtettem,
s most nem engedem,
hogy kitúrd onnan,
inkább el én futok.
*
Él egy kedves fiú az emlékemben.
A róla alkotott kép,
szeretve belém égett.
Olyan, mint egy billog.
*
Most hagyom,
hogy megfürödj minden rosszban,
amire én, csak emlékeztetlek,
de amit választottál.
Nem engedem, hogy elorozd,
hátralévő életem.
Egyszer úgyis vége lenne,
vessünk hát bátor akarattal
együtt véget neki!
De ha nem megy,
egyszer úgyis vége lenne,
hadd vessek hát bátor akarattal
én, véget neki!
6 hozzászólás
Kedves Ildikó! Nagy mívelője vagy a szerelmes versek írásának, remélem nem saját "bőrödön" tapasztaltad meg. Szomorú a történet, a vers viszon remek. Én egy sorral nem értek egyet, nem tartalmilag, hanem a szó sorrendje."inkább el én futok." Valahogy a hangzása fura. Persze ez nem jelenti másként írd. Szeretettel olvastalak. Éva
Kedves Évi!
Köszönöm az elismerést.
De, bizony a saját élményeken alapszanak az írásaim.
Miért reméled?Nem szeretnél ilyet?
Pedig haláli.
Mint ez is.
A sorrend, valamiért, fontos nekem, hogy így legyen!
de mindjárt megnézem másképp is.
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildikó!
Jó dolog az életből meríteni legyen az kevésbé vagy akár nagyon szép emlék. A szerelem is ilyen. Van amikor elvisz a csillagokig, máskor mélyen belülről marcangol. Ennek köszönhetően születnek az ilyen szép versek is mint ez. Elsőre megakadtam "Inkább el én futok." résznél,mert valahogy furának tűnt.
Kóstolgattam, ízlelgettem aztán határozottan megtetszett. Így ebben a sorrendben, varázslatosnak hat.
Egy rész ami nekem picit erőltetettnek tűnik "Olyan, mint egy billog." Itt mintha csak úgy oda lenne dobva. Kiesek a ritmusból de szerencsére utána rögtön vissza is ránt magával a vers, és vele vagyok a végéig.
Szeretettel:
Zsolt vagyis Iblisz
Kedves Iblisz!
Nagyon örülök hogy elolvastad az írásomat, s annak különösen, hogy megtetszett a szórend.
Hogy egy kicsit kiálljak a középső szakasz mellettt, kis magyarázatot kivételesen, hadd tegyek hozzá.
Mert különbség van a között, hogy belém égsz, Te, a magad valóságában, vagy a rólad alkotott képem ég belém. Hiszen, az így belém égett kép, az én magam vagyok. Szerves részem. Billog. Ami idegen, és saját egyszerre. Eltávolíthatatlan. (Csak kipreparálni lehetne.)
Utóbbi esetben, örökre a Múzsám maradnál. Szakítás, ide-vagy oda!
Remélem nem haragszol, hogy rád vonatkoztatva mutattam be a gondolatomat!
Egyébként ez a vers magva. A lényeg!
Szeretettel és hálával.
Ildikó
Szia Ildikó!
Elnézéset kérek,de most ahogy elolvsatam a hozzászólásokat is,
anyira megtetszett válaszod Ilbisznek,hogy azon keresztül
értelmeztem írásodat!Ahogy írod is:
” Hiszen, az így belém égett kép, az én magam vagyok. Szerves részem. Billog. Ami idegen, és saját egyszerre. Eltávolíthatatlan1″
Igen,nagyon is egyezek ezzel!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Köszönöm, Kedves Sailor az olvasást és a meglátásodat!
Szeretettel: Ildikó