Érted csorog naplementekor a vörös,
Érted borús a táj, miattad baljós, ködös.
Érted zörög, ropog lépteim nyomán az avar,
Még el se mentél, s minden Téged akar.
Te szólítottad nevén a Holdat,
Te vagy, kit Vénusz csókolgat.
Te hallod, ha a szellő verset szaval,
Még el se mentél, s minden Téged akar.
Miattad forog velem szédülten a szoba,
Miattad életem örök Golgota.
Rólad szólnak, ha szólnak szerelmes dalok,
Elmentél, s mióta nem vagy
Minden nappal
Kicsit meghalok.
7 hozzászólás
ha lehagyod az első versszakot akkor 1 tök jó szonett!
PPpp
akkor leszedem, Palkó
egyébként az első versszak nekem se tetszett. az eredeti még rosszabb volt.
Szép képek és az egész nagyon tetszik…
Jól értem, hogy már akkor sirattad amikor még el sem ment?
Ne törölj le semmít Líz.Így jó ahogy van! ( Csak a Múzsa is olvassa el!!)
zarzwieczky: már le lett szedve, mire te elolvastad
így igaz
a Múzsa nem fogja olvasni, mivel a vers – mint a szerelmes verseim többsége – fiktív.
Én viszont olvastam az eredetit is, és ez így nagyon jó!
Üdv. M. W.