Még el sem mentél
Máris arra gondolok
Mivé lesz nélküled életem
Csillagtalan éjszakája
Még mellettem vagy
Mégis sújt a fájdalom
Milyen lesz akkor életem
Ha rólad nem is álmodom
Még beszélsz hozzám
Még néha csendben keresel
De lassan áthaladsz
A feledés szivárvány utján
Immár sorsom szánalom
Csak hiányod fájlalom
Ha eljutunk a feledésbe
Ködbe vesz emléked fénye
1 hozzászólás
kár a végének "kuszaságáért"…nekem ellenben nagyon tetszik a gondolatisága.
Tamara