Még félek megmutatni, hogy legbelül mi bánt
Elrejtem inkább, hogy senki se lássa
Eldugom inkább, hogy senki se bántsa
Még félek rád nézni, eltakarom arcom
Még félek rád várni, ha eljön az alkony
Elfordulok inkább, hogy ne is keressen
Félre nézek inkább, szemem ne kövessen
Még félek érinteni kezed bársony bőrét
Még félek simítani csípőd selymes ívét
Elmegyek én inkább, hogy ne is mutasson
Odébb állok inkább, kezem ne kutasson
Még félek kinyitni szívem rejtett zugát
Még félek kitárni, hogy legbelül mi bánt
De érzem, nem sokáig tudok én így félni
Ha nem tárhatom ki, nem tudok már élni.
3 hozzászólás
Én csak úgy össze-vissza olvasgatok, és most nézem ezek régebbi versek, de ami megérint nem tudom szó nélül hagyni. Tetszenek a képek amiket leirsz.
Szép vers.
És újfent bebizonyosodott, hogy nagy művész vagy! (bocs a rövid értékelésekért, de még régebben olvastam egy versedet itt, és ma szántam rá az időt, hogy többet is átnézzek, és írjak hozzá valamit. Egyiki jobb, mint a másik, ezt minden hízelgés nélkül mondom)