Még meg sem születtek…

Kopár szirten magányosan merengve
Észreveszem, amint a csalogány
Fényes tollával kottát rajzol az égre.
Hallom a madaram édes hangját,
Torkából felszakad a zengő ének,
Mellyel lazítja a görcsös gyökeremet.

Indulok a hang után -szárnyra kapok
Most már én is, cédrusok fölött suhanok.
Vágyam után hűségesen szárnyalok,
Hogy utolérjem -segítenek az angyalok.

Országok, városok, falvak, tanyák
Emberei integetnek, nem jó az irány,
-Fordulj vissza, ott a halál vár rád!
Én elszántan repülök kedvesem után.

Lyukas zászlók riadtan lengenek
A novemberi szélben, a pesti utcán
Lánctalpakon dübörög a halál.
Szárnyaddal óvnál- a golyók elérnek …
…Összefonódva fekszik a fiú és a lány
Aszfalton hagyván testük lenyomatát.

Még meg sem születtek, de vérüket
Áldozták a magyar szabadságért,
Lelkükben kegyelem a szerelem
Élnének, halnának a hazáért!