Még mindig hiszem

Hiszem, hogy létezik még a szép
s az emberek szíve szeret,
időnként mindenki tükörbe néz
de talán nem látja a képet,

telve búval és bajjal az egész világ
arcunkra tehetetlen döbbenet ül,
de még a zsámolyon morzsolt imák
után, a nyomor is gyorsan menekül,

őméltósága kinek fájdalom a neve,
keseríti szívünk és lelkünk,
elöljáró ő, de lassan elszáll hite,
a szeretet mosolya kell nekünk,

hát keresd az apró, pici csodákat,
hagyd az élet sötét oldalát,
hiszem, hogy megleled önmagad,
énekeld a boldogság dalát.