Ha menni kell, mert zár a kocsma,
Eltenné magát jobb napokra,
Ne rohanj úgy barátom!
Nyugi! Még van egy korty!
Ha táncolni hívnak a lányok,
Gyönyörû, édes, csalfa lények,
Ne rohanj úgy barátom!
Nyugi! Még van egy korty!
Ha úgy érzed a vég már itt van,
Életed poharát fenékig ittad,
Ne rohanj úgy barátom!
Nyugi! Még van egy korty!
Ha pedig életed, és száraz korsód vele,
attól félsz, baromsággal lett tele,
mint barát, neked csak egyet mondanék:
nyugi, még egy sör mindig belefér!
5 hozzászólás
Szia! Jó vers. Nekem az első három versszak nagyon bejött egységes szerkezete miatt. A negyedik, befejező versszaknál azt érzem, h ez kilóg a sorból, nem csak azért mert, gondolom szándékod szerint, megváltozik a szerkezet, hanem azért is, mert a kidolgozottsága nem olyan jó, mint az előző három versszaké. Ennek ellenére, a vers mondanivalója, és átütő hangulata miatt tetszik! Üdv. én
Kedves Bödön,
Hát igen, ez egy elég elkapkodva megírt vers lett, csak a poén kedvéért készült. Egy barátommal megalapítottuk a BEERodalmat, mint tán majd minden sörkedvelő egyetemista, és ebből az apropóból az egyik este gyorsan írtam valamit. Aztán most utólag elolvasva jöttem rá, hogy nem is lett rossz, ezért felraktam ide. Azt hiszem az utolsó sorba majd tényleg nem ártana némi belekontárkodás.
Nagyon szépen köszönöm a vélemyényed, örültem neki.
Tudod, Te, mi az a LSC? Lassu-járású Sörivók Clubja. Ezek voltunk mi. És a Kárpátia Sörözőben tartottuk üléseinket, a Ferenciek terén. Ott volt Totó, ott volt Bubu, és ott voltam én. Ott lett volna Józsafalvi Emese is kávébarna kosztümjében (azért volt kávébarna mert azon kávézott) -de soha nem jött, és nem is ismertük. Csak Totó ismerte, de Totó is csak felületesen, mert be volt rúgva. Szval, meg tudlak érteni!!!
Frankó lett a változtatás után!
Köszönöm. 🙂