Nekik van, nekünk nincs
pedig nem kéne ezernyi kincs.
Egy csepp élet kéne az életből
mielőtt házunk összedől.
Nem ér annyit hogy fizessünk érte
de nekünk itt benn van csak béke
hűttönk már Kinai, üresen kong
nem marad más, keserű gond.
Odafenn a nagy székekben rajta
választ kérünk meddig a hajsza
mely idegre tapadva húz sötétbe
ha nem bírjuk megyünk a fenébe!
Tej, kenyér, nekik bagatell
hallgatok, senki nem felel
engem már az álom sem szeret
kezem ott is remegve, kéreget
de nekik van, nekünk sose lesz
életünk mint szűk tegez
élesre fent pengét fedez.
8 hozzászólás
Hát ezt frappánsan írtad meg. És igen csak valódi gondokról.
Szeretettel liza
Köszönöm:Szeretettel Kriszti
No comment, Drága Barátném!
Gratulálok….
Ölellek szeretettel
Zsolt
Köszönöm barátom:)
Nagyon jól ecsetelted a hogylétünket. Csak azt nem tudom, meddig lehet szép lassan lefelé csúszni?
Nekem is van egy versem, kevesen látták, mert úgy tették föl (azt hittem, nem is kerül a képernyőre), hogy alig volt fenn az első oldalon, így nem sokan olvasták. Ott is mindnyájunkról szól a nóta. Ha kedved van, olvasd el, januárban tettem föl, a címe:
Kié a haszon?
Szeretettel: Kata
Hát igen drága Katám.Tettek róla, hogy már fék sem lehet a lábunkon, és vérző marokkal lassítjuk a sebességet a lejtőn.Elolvasom!Ölellek:Kriszti
Nagyon aktuális!
Nagyon jól megírva!
Gratulálok!
Üdv:Jegmadar
Köszönöm Jégmadár.Sajnos az.
Szeretettel:Kriszti